2016. március 29., kedd

VII. Hősök Napja - Hangulatkeltő: Idegenvezetés

Ne feledje senki a jelentkezési határidő péntek éjfélkor lejár, a jelentkezéseket akkor szigorúan le kell zárjuk!
A karakteralkotással kapcsolatban kérdés volt és ezért szeretném megjegyezni, hogy úgy lett a rendszer kialakítva, hogy bármilyen karakterrel meg lehet oldani a kalandot. Nem kell megijedni megoldható és abszolválható ugyanúgy akár 2. TSZ karakterrel mint 5. TSZ karakterrel is.
Ezen felül kérek mindenkit, hogy a karaktert szintén küldje el, hiszen erre most szükség lenne, hogy finomítani tudjuk a karakteralkotás a következő rendezvényünkre!

Most pedig álljon itt Lucius tollából egy újabb hangulatkeltő arról, hogy miképp is képzeljük el mi Kahre városát!
Ezzel kapcsolatban kérek mindenkit ismét, hogy az előtörténetek Kahréba fussanak ki!




Idegenvezetés

Ütemes halk kerregéssel suhant, egy vas és fatestű szárnyas gép, a nedves magaslati levegőben. Hólyagból készült átlátszó hasában két ember ült. Gyönyörködve bámulták a mélyben a füstöt és gőzt lélegző terebélyes várost, mely lépcsőzetesen terült el a Zedur-hegy nyugati falában. Az elöl ülő bőrruhás kerek szemüveget viselő, fekete hajú nő előre tolta a botkormányt, minek hatására kattant valami a szárnyakon és a gépezet leszegett orral a föld felé vette az irányt. A hirtelen mozgástól, jajdult egyet a hátul ülő férfi, miközben görcsösen szorította kaftánját. A nő vigyorogva könyökölt hátra, rettegő utasának, túlkiabálva a szelet:

-              Beismerem kissé rázós dolog a repülés, de könnyen hozzá lehet szokni az út nélküli kötetlenséghez.

-              Attól még rémisztő az egész, viszont a látvány fergeteges. Mondja, hol fogunk leszállni nem igazán látom a térképemen jelölt madártornyot – azzal a pilóta elé tolt egy öreg, gyűrt pergamenre rajzolt kezdetleges, de szépen ábrázolt térképet

-              Nem csoda, ez a térkép még a nagy építkezések előtti Kahrét mutatja, amin az amúgy madárműhely még nem is lehet rajta. – majd balra húzta a botkormányt és a gépmadár bal oldalára fordulva kezdett távolodni a várostól – most ha a plafon fele néz a fenyvesek között látni egy tornyot a fennsík feletti hegycsúcson, oda igyekszünk.

-              Irgalmazzatok istenek! De akkor miért távolodunk el a várostól?

-              Túl gyorsak vagyunk, lendületet kell, veszítsünk különben becsapódás lesz nem landolás.
Elsuhantak a hegylábánál elterülő, nyüzsgő külváros felett, ami szélén sűrű fehér gőzfelhők takarták el a kilátást egészen a talaj szintjén.

-              Ó ezek a híres hő kutak és gejzírek!

-              Pontosan és a rájuk épült műhelyek meg malmok.

Újabb nagy ívű kanyarral fordultak vissza a város felé, átrepülve az olaj és kén szagú gőztengeren, amibe a szárny késként hasított bele. Nagy rázkódással a forró gőz feljebb lökte őket.

-              Figyeljen! Most hagyjuk, el a külső műhelyeket- suhintott balra bőrkesztyűs kezével a pilóta- aztán jönnek a lakó utcák és a raktárak, amik biztosítják az északi kereskedelmi útvonalat, itt alattunk végesetlen végig raktárak, és szállók meg fogadók vannak, egy-egy utca elég kellemetlen, hej. A hegyfalnál ott elől a lovas aréna és a piarc, ezek felett emelkedünk a fennsík fölé- Hajmeresztő mutatvánnyal száguldott fel a meredek hegyfal mellett a gépmadár s veszélyesen lassult, úgy hogy az utcákon sétáló emberek is kivehetők voltak. – ez alattunk végre a fennsík itt él a város igazi népe a polgárság és a fontosabb műhelyek is itt vannak. De most kapaszkodjon!

A hölgy előre tolt egy toló kart, amitől még egy utolsó lendületet vett a szerkezet, hogy felröppenjen a fenyők csúcsai közt hosszan elnyúló rámpaszerű kifutóig, melyre olyan simán csúszott rá mintha csak egy késsel kennénk meg egy kenyeret. Mikor a végéig gurult egy ódon kőtorony, kör alakú tetőénél megálltak majd a kifutó utolsó padlója leereszkedett velük. Néhány gnóm termett elő mikor leértek a torony tövébe s azonnal körülnyüzsögték a gépet, mindenféle szerszámmal.

-              A sisakot add ide, és ha a lábad abbahagyta a remegést gyere utánam, hagyjuk a mestereket dolgozni.

Ez a torony és a hegycsúcsba vájt lakások ősidőktől fogva a gnómok otthona, sokuk él itt fönt a hegyen, mindenütt találni egy-egy takaros kis sziklába vájt házat, és a hozzáépített teraszokat. Innen, vagyis tőlük származik a város szintjei közti közlekedőfolyosók, amik mind a sziklába fúrt járatok. Viszont mikor a mérnök papok helyet kerestek egy kifutónak az égjárók számára és jobban kiépítették a madárműhelyt, készítettek egy hegykúszót, ami síneken közlekedik fel-le, igen ezzel megyünk mi is lejjebb.
A nő leakasztotta címermedálját, hogy a hegykúszó ajtaján lévő szerkezetbe nyomja, s ennek hatására, némi kerregés után kinyílt az ajtó


-              Tessék beszállni, nem kell félni!

Lucius un Draco

1 megjegyzés:

  1. Érdekes volt és szemléletes. :) a hegykúszó kifejezés külön tetszett.

    VálaszTörlés