2014. február 16., vasárnap

I. Hangulatkeltő - III. Hősök Napja



Álljon itt az első hangulatkeltő novella a készülő modulhoz. A kaland az égi fény 3714. évében fog játszódni. Helyszínül pedig Edorl vidéke fog szolgálni méghozzá egy messze földön híres gyümölcsfesztivál, annak minden járulékával egyetemben, aminek hírére messzi tájakról is sereglenek a műértő népek, így akár kalandozók is feltűnhetnek a színen.



 Szieszta

A déli nap tikkasztóan sütött le a városkára. Az emberek mind árnyék alá húzódva töltötték a sziesztaidőt. Mindenki másképp ütötte el a pihenésre szánt órákat. Egy megfáradt ember mélyen szundikált egy cédrus alatt. Álmát ki tudja milyen képek töltötték be, csak ő lehetett a megmondhatója, hogy Noir istenasszony mikkel kecsegtette míg a birodalmát járta. Szemét széles karimáju kalapja védte a déli nap fényeitől, de fülén keresztül beférkőzött álmába, az utca másik felén álló narancsfa alatt ücsörgő fiatal idegen vonású, barna bőrű teremtés énekhangja és gitárának dallamai. 

Fekete hajú lány, fekete hajú lány, légy őszinte velem,
hol aludtál a múlt éjjel, mondd csak el nekem!
Ahol a nap sosem süt, a fenyvesben, a fenyvesben,
egy éjen át fáztam, dideregtem.

A kocsma teraszán két parasztember beszélte meg a várható termés részleteit. Egyik sorolta, hogy az év milyen viszontagságokat hozott neki és, hogy az istenek ismét nem voltak kegyesek vele. Egymást túllicitálva próbálták meggyőzni a másikat, hogy mi lenne a helyes ilyen időben a földesúrtól, hogy az idén se romoljon a minőség és jusson mindenkinek belőle. A szikár, de izmos, napcserzette bőrű fickóról mindenki tudta, hogy a legjobb likőröket készíti a környéken és évek óta elkapkodják a nagy vásárokon a portékáját mégsem tünt elégedettnek.
-         - Én mondom neked évek óta nem volt ilyen rosz a szőlő termés.
-         - Ne is mond Ryltha elvitte mult hónapban citromfák felét. Szerencse, hogy a csemeték fedél alatt voltak
    - Csúnya volt az a jég ami lezúdult és szokatlan is. Nem mondom felhalmoztam annyi tartalékot az elmúlt években, hogy ne legyen baj, de már tavaly is meggyűlt a bajunk a fekete lánnyal.
-         - Az úrnak tennie kellene valamit, mert ha nem történik semmi jövőre nem lesz semmi a Chirimoya pálinkából amivel úgy szeret felvágni azokon a kora tavaszi flancos bálokon.
A másik, bajszos közben lábával akaratlanul is dobolta az egyszerű dallamot amit a lány játszott és bőszen bólogatott, hogy megerősítse beszélgetőpartnere midnen panaszát és aggályát.

Fekete hajú lány, fekete hajú lány, hová mész?
Oda megyek, hol hidegen fúj a szél,
a fenyvesbe, a fenyvesbe, hova a nap sosem ér,
fázást, didergést hoz majd rám az éj.

Beljebb a kocsmában könnyű gyümölcsbor felett pár napszámos költötte soványka ebédjét. Ezek a percek voltak a napnak azon percei mikor a nehéz munkában megpihenve kicsit kinyujtoztathatták tagjaikat, megtölthették hasukat, hogy legyen erejük a késöbbi munkákhoz. Kevéske ebédjük előtt hálát adtak az isteneknek, hogy megajándékozták vele őket és hálát adtak a szenteknek is, hogy nem vitték el az összes termést a munkával egyetemben. A könnyed ebéd mellé csendben, alig hallhatóan szűrődött be az utcáról a gitár keserédes hangja, ami örök velejárója volt az Edorli mindennapoknak.

Fekete hajú lány, fekete hajú lány, légy őszinte velem,
hol aludtál a múlt éjjel, mondd csak el nekem!
Ahol a nap sosem süt, a fenyvesben, a fenyvesben,
egy éjen át fáztam, dideregtem.

A kocsma mellett, a kéz épület között két tízéves forma kisgyerek birkózott. Fiatalokon nem fogott ki a rekkenő hőség, hogy megvívják az éppen aktuális véresen komoly csetepatét ami azon robbant ki, hogy ki is vezesse a lovagokat és ki legyen az utonállók vezére a nagy délutáni összecsapásban amit az öreg Harrado kertjének végében található felbecsülhetetlen értékű bozótosért vívnak. A bozótos rég elvadult, mert az alatta lévő föld terméketlenül sziklás csak a vadeper nő meg rajta aminek az íze keserübb mint az éretlen citromé. De ez a terület nagyszerű helyet adott a környék suhancainak, hogy megvívják a kis játékháborúikat. Ahogy a melegben kezdtek kifáradni úgy töltötte be a tudatukat a hangszer hangja, de így is eltartott pár percig mire felfogták mit is hallanak. De mikor ez sikerült egy csapásra hagyták abba a birkózást és futottak a tér szélén ücsörgő fiatal lányhoz és már messziről énekelték a jól ismert sorokat.

A szerelmem egy kocsis volt,
a fenyvesben ölték meg, a vére folyt,
a kerék mellett hevert a feje,
eltűnt a teste, elszállt a lelke.

A környéken mindenki ismerte a dalt ami betöltötte a szép lassan déli álmába szenderülő települést. Már senki sem tudta a pontos eredetét, de annyira része lett az életüknek mint a lélegzés vagy a környező földeken növekvő rengeteg gyümölcsös. Mindenki tudta a sorokat mindenki ismerte a ritmusokat, de történetek tucatjai szóltak róla, sokszor egymásnak ellentmondó, vagy csak látványosan egymás verzióinak ható történetek a lányról akinek tulajdonítottak jó és rosz szerencsét egyaránt. Volt aki szerint nem is volt olyan régen voltak akik azt mondták, hogy a történet már vagy ezer esztendeje járja a környéket a szájhagyomány útján. Sokan megénekelték már sokféleképpen, sok hangszeren, de a dal lelkét csak a gitár hozhatja ki, mert a gitár az ami kifejezi az itteniek lelki világát, ahogy egyszerre tud sírni és nevetni.

Fekete hajú lány, fekete hajú lány, hová mész?
Oda megyek, hol hidegen fúj a szél,
gyengének hittél,
Rylthának neveztél, örökre eltűntél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése